Az ultra, mint életstílus.

Forrás: IRRIDUCIBILI LAZIO.

Az ultrának nincs neve a külvilág számára, csak a barátok ismerik őt, az ultrának nincs arca, gyakran egy kapucnival fedi le a fejét, egy sállal a száját. Az ultra nem öltözik normális módon, nem követi a divatot, bukja az újdonságokat.

Amikor felszáll a vonatra, sétál rohamléptekben akkor is ha nincs a saját csapatának öltözéke magán, megismered őt. Az ultra támad ha támadás van, segít a szükségben!!!

Az ultra nem szűnik meg akkor amikor leveszi a sálat vagy hazatér egy utazás után. Folytatja a harcot 7 napból 7szer!!!

A veterán ultra példát ad a fiatalnak. És az a fiatal tiszteli az öreget. A fiatal ultra büszke hogy az öreg oldalán van, és megtanulja a kritikáit, és büszke a dicséreteire. Amikor az emberek látnak egy ultrát nem értik őt, és ő nem akarja hogy értve legyen az emberektől, nem ad magyarázatot a saját életmódjára. Minden ultra különböző, van aki csak ultra ruhákba öltözik és a saját csapatáéba és van akinek nincs egy pólója se a saját csoportjától. Van aki csak csoportban mozog és van aki magáért csinál csoportot. Az ultrák különbözőek, de összeköti őket a szerelem a saját csapatuk iránt, szilárd az ellenállásban túl a 90 percen, talpon az eső alatt vagy a hidegben, összeköti őket egy torkaszakadtából énekelt dal, összeköti őket a barát biztonsága, aki alszik mellette a vonaton ami hozza őt vissza az idegenbeli meccsről. Összeköti őket a diákos séta az ellenfél városában, összeköti az öröme az idegenbeli meccsre való indulásnak, és a fáradsága a visszaútnak. Összeköti őket a ketté választott szendvics sok órai koplalás után, összeköti őket az a felajánlott cigaretta a vagonba és a visszaadott a kanyarban, összeköti őket az a veszekedés félhomályban a szélső baloldali ülés miatt egy éjszakai vonaton...összeköti őket az a tekintet egy verekedés után, összeköti őket a mentalitás. A dolgok amik összekötik őket ugyanekkor elválasztják a külvilágtól, eltávolítják az aggódó szülőktől, megbotránkozott nagybácsiktól, a félénk osztálytársaktól, és az undorító tanároktól (kivéve persze téged...) Az ultra kivétel a szabályok alól és váratlan hogy meglepjen téged a meglepetés hogy lecsillapít téged a mosollyal amikor azt gondolod hogy komolyan csinálta. Az ultra a kar is ami beránt téged a vagonba miel?tt becsukódnának az ajtók. Az ultra nem ok nélküli erőszak, meg nem alkuvó védelme egy élet stílusnak ami veszélynek van kitéve, a névre szóló jegyek miatt, a fizető tv miatt, az új generáció elpolgárosodásától, a tv szemétjeitől és mindenekelőtt az elnyomás miatt. Az ultra ez és sok más, más érzések amik nem szavakba önthetők, megérthetetlen a hétköznapi emberek számára aki jobban szeret élni egy üveg mögött minthogy széttörné azt és belépne a valóságba. Tiszta szívünk van nekünk...akkor is ha sárba tiporják nem mocskolódik be soha...erősen dobog amikor izgalomba jön...gyakran csinál könnyeket és nem szégyenli...miért kellene?...egy tiszta szívünk van...amikor elhagyják összeszorul és fájdalmat okoz nekünk...amikor kihívják dübörög mint egy dob de nem fél...visszatart minket hogy elfussunk...egy tiszta szívünk van...ha egy barátunk hív minket nem kérdezzük őt miért hanem felsorakozunk csendesen az oldalán...és ha fellázad egy falat vonunk köré...egy tiszta szívünk van...álarcok nélkül...néhányszor magával ragad és csinálunk dolgokat ami a többi ember számára őrültség...de jól van így...a tiszta szív nem bírja elviselni az arroganciát...és kötelez téged hogy férfiként viselkedj...a tiszta szív visszatart téged hogy számolásokat csinálj...hogy felértékeld a hasznot...hogy a jövőre gondolj...a tiszta szív csak azt tudja mondani neked amit most kell csinálnod...történik aminek történnie kell...egy tiszta szívünk van...az ugyanilyen barátoknak kezdetektől fogva...velük eltölteni egy estét anélkül is hogy bármit csinálnák egy szép dolog...a tiszta szív megengedi nekünk hogy kinevessenek minket...hogy inzultáljanak minket...néhányszor akkor is hogyha felemeli a hangját vagy a kezét...de mi emberek vagyunk igaz szívből...és tudjuk hogy mindig egymásért vagyunk...egy tiszta szívünk van...felkelünk reggel 5-kor hogy elérjük a vonatot...és visszatérünk másnap hajnalban...együtt maradunk mindig mi tiszta szívűek...megismersz minket mert beszélünk egymás között anélkül hogy kinyitnánk a szánkat...és megértjük egymást mindig...egy tiszta szívünk van....néhányszor valaki közülünk nem jöhet ki és mi mindig meglátogatjuk őt...ezek az alkalmak azok amikor a mi szívünk sír egy kicsit...de ugyanekkor boldog mert közeledik egy másik tiszta szív olyan mint ő...a mi tiszta szívünk mindig játékban van megtalálod egy vázán mert mi nem szeretjük őt elrejteni...elfoglalhatod, ha akarod, de amikor szorítod a kezeid között akkor veszed észre mennyire súlyos...egy tiszta szívünk van...nem vagyunk többé gyereket de álmodunk még a lovagokról...a csatakiáltásról...a kard zajáról...a test test elleni küzdelemről...egy tiszta szívünk van...azt gondoljuk hogy mindenkinek ez van...de nem így van...és ekkor megtörténik hogy a hitvány mosolyogva kihasználja a mi szép tiszta szívünket...micsoda csalódások...és ekkor van az hogy a mi tiszta szívünk feldühödik...és lesújt a hitványra teljes súlyával...és a hitvány nem nevet többé...egy tiszta szív a mienk...talán különleges emberek vagyunk...nem szeretünk elbújni a függöny mögé...a szemünkkel nevetünk...nem felejtjük el azt aki szeretett minket...és amikor állandóan figyeljük a pályát és körbe nézünk...örömöt szolgál nekünk látni sok tiszta szívet...tiszták mint mi...!!!!!

                                                                                                               CSAK AZ ÖSKÜ!!!